Bevallom, a menzeszkitárgyalós csajos estèk kimaradtak az életemből egészen addig, míg anya lettem. Sőt, amíg több gyerek anyja lettem. Valahogy a teherbe esést követően a nő méhe közügy, tartalma közbeszéd tárgya. Szóval a várandósság kialakulásának körülményei, szándékoltsága és az azt követő bármely beható vizsgálat és értekezés, külső és belső változás, na és a menzesz- mikor jött meg, megjött-e már, milyen volt, mennyire darabos, milyen erős, hány napig tart, lehet-e teherbe esni újra, ha nem jött meg...- általános társalgási témává válik. Egyben kiváló lehetőség a nemkívánatos nemszültek eltávolítására.

Míg korábban megvoltak azok a tabudolgok, amikről sosem, vagy csak suttogva, ezután már a legelegánsabb étteremben is teret kaphat a vér, a görcsök és ennek egyenesági folyományaként a tamponok, megfelelő méretű betétek, mosható verziók, intimkelyhek hatékonyságának részletes és szakavatott tanulmányozása, Ezekhez meg már lazán kapcsolódnak a büfifotók, babaszéklet-elemző értekezések, székletminta vételi eljárások és más efféle finomságok. Ne értsétek félre, a kismama nem hülye, a fiatal anyukának nem mentek el teljesen otthonról. Egyszerűen annyi történik, hogy az élete a normális kerékvágásból egyetlen lépésben kerül egy csecsemő-orientált tartós vákumba. Szóval, ha gyeses kismama talál magának valakit, aki meghallgatja -hát még, ha az a valaki maga s anya!-, beszélni fog. Arról, ami a legjobban foglalkoztatja. Ez pedig helyzetéből adódóan értelemszerűen maga a gyerek.